Facebook: most akkor almás?

Valamikor kedd tájékán az Appleblog derék szerkesztői arra eszméltek, hogy Magyarország legnépszerűbb Apple-híroldalának csatolt Facebook-felülete egyszer csak szőrén-szálán eltűnt. Minden figyelmeztetés nélkül törölték a legnagyobb globális közösségi platform mindenható adminisztrátorai.

 

Nyilván nagy volt az értetlenség, meg talán a harag is. Ráadásul az „ellenség” arctalan. Akit már zártak ki a „saját” Facebook-oldaláról vélt vagy valós szabálytalanságért, az tudja, hogy a Menlo Parkban nem tartanak fenn telefonos ügyfélszolgálatot. Csak levelezni lehet velük, a végtelenségig.

 

Amennyire azt egy felszínes ismeretségből (két évvel ezelőtt egy tartalommarketing-rendezvény kapcsán készítettem Magyarósi Csabával interjút) meg lehet állapítani, a szerzőpáros nem pusztán a pénz miatt blogol, hanem élvezetből. Szenvedélyesen szeretik írásaik tárgyát, a szívcsakra- és bicskanyitogató Almát. Így a pofon is duplán fájhatott. Állítólag egy hazai konkurens, valamelyik prémium Apple-partner, és a tevékenyen közreműködő amerikai anyacég adta őket Zuckerbergék kezére.

 

 

Most abba nem menjünk bele, hogy mennyire volt okos és előrelátó dolog – a néhai Steve Jobs ortodox brandvédelmi elveiből kiindulva – hivatalosnak látszó elnevezéssel blogot indítani, különben is mindez hat évvel ezelőtt történt (hiába hosszú ideig érlelődnek a dolgok Cupertinóban), és azt se próbáljuk megérteni, hogy a Facebook miért csinál ilyesmit egy nála hirdető, tízezres rajongótáborral rendelkező, több százezres látogatottságú weboldallal. Csak lássuk be, hogy mindezt megteheti, mindenkori üzletpolitikájának megfelelően bármikor. Ugyanúgy, ahogy azt is megtehette, hogy szépen fokozatosan lecsökkentette az organikus elérést, még több fizetett hirdetésre (okosabb használatra) kényszerítve ezzel a látogatóterelésre, tartalomdisztribúcióra szoruló cégeket, márkaoldalakat.

 

Persze mostanában divatos lett átkozni a Facebookot, hogy mennyire elvetemültek. De az igazság az, hogy gyakorlatilag bármelyik közösségi oldal (Twitter, LinkedIn, Pinterest, Google+ és a többiek) hasonlóképpen járna el, ha az érdekei úgy kívánják, illetve ha azt a piaci pozíciói lehetővé tennék. Egyelőre csak a Facebook „szemétkedhet” ennyire szabadon.

 

Az eset kapcsán a következő tanulságok juthatnak még eszébe a magamfajta tartalommarketingesnek:

 

1. A kizárólag közösségi médiára alapozott tartalommarketing igen nagy balgaság. Kell egy saját oldal, blog, mikroszájt stb., amely köré az éppen aktuális tartalomkészítést szervezzük. A közösségi média csak küllők a kerékhez, de nem lehet az agy maga.
2. Soha ne rakjuk az összes tojásunkat egyetlen kosárba (don’t put all your eggs in one basket): ennek a profi befektetők által is hangoztatott népi bölcsességnek nemcsak a pénzünk forgatásakor vehetjük hasznát, de jó szolgálatot tehet a tartalommarketinges csatornák kiépítésénél, menedzselésénél is.
3. A Facebookról, a többségnek, még nem érdemes elvándorolni, pláne dühből nem, maximum hideg szívvel, alkalomadtán, ha már nem profitálhatunk az ottlétből. Egyelőre viszont sokaknak még mindig rengeteg látogatót hoz, ráadásul költséghatékonyan (tapasztalataim szerint akár négyszer-tízszer olcsóbban, mint pl. a Google AdWords)…

 

Talán az sem véletlen, hogy az Appleblog alkotói is újrakezdték. Rebellis Facebook-oldalukat, ugyan már más néven (Almalé és Kungfu), de ismét lehet kedvelni.

 

Ez az írás a tartalommarketing.hu-n jelent meg először.