Blogolás: szívből vállalt aranyos rabszolgaság

Hanyatló blogoszféráról beszélnek sokan, de a különféle kutatások (pl. NM Incite, McCann Wave) által mért 180 milliónál is több, továbbra is növekvő számú blog nem erről árulkodik. A blogírásról, a bloggerek felelősségéről, a blogok és a márkák viszonyáról beszélgettünk a kétszeres Goldenblog-díjas Magyarósi Csabával, a közelgő HVG tartalommarketing szeminárium egyik előadójával.

 

Szurop István: – Bár a magyar blogtér nem tartozik a legnagyobbak közé, de így is több mint 2 millió rendszeres blogolvasót és közel 400 ezer blogírót tartanak számon idehaza (forrás: NRC). Egy ilyen zsúfolt piacon hogyan lehet sikeres, látogatott blogokat vezetni? Mivel lehet kiemelkedni a mezőnyből?

 

Magyarósi Csaba: – Biztos vagyok abban, hogy szerencsénk is volt, jó pillanatban határoztuk el, hogy blogolásba kezdünk. Amikor négy éve elindítottuk az Appleblogot, már mindenki tudta, mit az a webkettő, nem kellett utat törnünk a műfajnak, viszont nem is volt még annyi, profin szerkesztett blog, mint mostanában, volt tér a növekedésnek.

 

Az Egy nap a városban blogot viszont már a meglévő tapasztalatainkra és korábbi olvasóinkra alapozva indítottuk el, így az nem a légüres térbe született bele két éve, amikor már keményebb volt a verseny. A szerencse mellett persze fontos volt, hogy olyan témáról írjunk, ami tényleg érdekel minket, és hogy az a téma érdekeljen másokat is. Meg persze, hogy akkor is kitartóan dolgozzunk, amikor az egész blogolás nem volt még több egyszerű hobbinál.

 

Fotó: Szűcs Ádám, Magyarósi Csaba (középen), HVG Goldenblog 2011 díjátadó

 

SzI: – Önként vállalt rabszolgaság mondják a blogolásról, és vannak, akik ezt a rabszolgaságot nehezen tűrik (erre utal többek között az is, hogy jó ha a blogok negyede frissül legalább hetente). Te hogyan viseled? Hogyan néz ki egy elfoglalt, több helyütt is aktív blogger napirendje?

 

MCs: – Tragikusan. Ránézek a napirendemre, és hat halaszthatatlan teendőm van holnapra, nyolc holnaputánra. Két szempontból is nehéz munka ez: egyrészt nincs hétvége, szabadidő, ez nem egy nyolcórás állás, nincs aki elvégezze helyetted a munkát, folyamatos készültségben kell állni.

 

Másrészt egy idő után, ha komolyan csinálod, a posztok írása jelenti a legkisebb problémát: emberekkel kell ismerkedni, háttérbeszélgetéseket folytatni, elemezni, tervezni, brainstormingolni, hogy megőrizd a pozíciódat, vagy inkább javíts rajta. A blogoszféra tele van lelkes, tehetséges bloggerekkel és nem tart a pályán egy jó szerződés vagy ismerős, minden nap újra meg kell küzdened az olvasóidért.

 

SzI: – A közösségi média térhódítása, a mikroblogok megjelenése mennyiben változtatott a klasszikus blogíráson, blogfogyasztáson?

 

MCs: – Van, aki szerint alapvetően változtattak meg mindent, ezt a véleményt azonban főként azok osztják, akik maguk is elmerültek a mikroblogokban. Viszont látni kell, hogy ezeknek a csatornáknak a látogatottsága jóval kisebb a hagyományos blogokénál, de nem szabad alulértékelni sem őket, hiszen ez a közeg a véleményformálók kedvenc játéktere, akik a mikroblogok világánál egy jóval szélesebb közönséget is elérnek. Szóval annak ellenére, hogy kicsik, fontosak. A mi életünket, növekedésünket viszont nem befolyásolták a mikroblogok.

 

 

SzI: – Egy népszerű blog szerepe sokszor túlmutat magán a blogon. Rendszereket taszíthat porba, formálja az ízlésünket, termékeket, vállalkozásokat népszerűsíthet (lásd pl. a Ti esetetekben az Egy nap a városban kekszekről, hamburgerekről készült összeállításait). Miért van az, hogy a méretéhez képest egy blog gyakran nagyobb hatással van ránk, mint egy gondosan megtervezett és tízmilliókkal megtámogatott reklámkampány?

 

MCs: – Mert szoros a kapcsolat a blogger és olvasója között. Jobban bíznak benne, mint egy újságíróban és sokkal jobban, mint egy tízmilliós reklámkampányban. A közeli kapcsolat, a személyes hangvétel és a bizalom teszi erőssé a blogokat – ezért is kell erre az értékre mindenekfelett vigyázni.

 

SzI: – Említetted a bizalmat… Hogyan lehet elnyerni az olvasók, látogatók bizalmát, és mi az, ami alááshatja ezt a bizalmat?

 

MCs: – Hitelesnek kell maradni és csak olyan feladatot szabad elvállalni, ami nem ütközik a belső értékrendünkkel vagy a blog mondanivalójával. A bloggernek tudnia kell, miért indítja a blogot és ez az ok sosem lehet a nyereség, a pénz, a karrier. Csak azért szabad elkezdeni, mert az ember hisz benne, hogy van értelme. Ha jól csinálja, pénzt is fog keresni vele, de sosem szabad engedni, hogy a blog célja csak a pénzszerzés legyen. Akkor be is lehet zárni a boltot.

 

SzI: – Több tízezres látogatottságú blogokat készítetek. Gondolom számos népszerű, kevésbé népszerű termék vagy márka „kívánatos szócsőként” tekinthet rátok? Mi kell ahhoz, hogy egy ilyesfajta közeledést szívesen fogadjatok?

 

MCs: – Fontos, hogy a termék és a blog üzenete közel álljon egymáshoz. Egy blogger egyébként jó esetben nem is vállal el olyan megbízást, ami szembemenne a blog üzenetével. Például akármennyit fizetne a Microsoft, nem írnánk azt az Appleblogon, hogy a Windows a legjobb operációs rendszer. Vagy hiába adna egy visszautasíthatatlan ajánlatot a pozsonyi polgármesteri hivatal, sosem írnánk olyat, hogy a szlovák főváros menőbb, mint a magyar. Ez a legfontosabb.

 

Ezen túl nagyon fontos, hogy a hirdető tisztelje a blogot. Azért akar együttműködni vele, mert tudja, hogy a bloggerben bíznak az olvasói, így rajta keresztül a lehető leghatásosabban tudja célba juttatni az üzenetét. Éppen ezért ne akarjon olyat lenyomni a blogger torkán, amit az nem vállalna el szívesen.

 

A blogger mindenkinél jobban ismeri az olvasótáborát, ő toborozta őket, ő tartotta maga mellett éveken át az olvasókat, így ő tudja a legjobban azt is, hogy milyen módon kell kommunikálni velük. Meg kell hagyni a szabadságát, mert ebben van az ereje. De a bloggernek is tisztelnie kell a hirdetőjét, figyelembe kell vennie, hogy az nemcsak a két szép szeméért fizet neki pénzt, értenie kell a megrendelő szempontjait és ha azonosulni tud a termékkel, legjobb tudása szerint kell ellátnia feladatát.

 

SzI: – Hogyan látod a blogolás jövőjét? Sokan temetik, mondván a közösségi média és a mikroblogok elszívják a hagyományos blogok közönségét.

 

MCs: – A mikroblogoktól nem félek, de tény, hogy a legfiatalabb generáció már több időt tölt Facebookon, mint a hagyományos híroldalakon, vagy blogokon. Én viszont inkább lehetőséget, mint akadályt látok ezekben a platformokban. Az Egy nap a városban blognak több mint 17 ezer rajongója van, és ők valódi követők, nemcsak  nyereményjátékokkal összefogdosott test nélküli avatárok.

 

A napokban jelent meg egy írásunk, amire 13 ezer  like érkezett és ezzel együtt elképesztően sok olvasó a Facebookról: közel hetvenezren látták azt az írást. Közösségi média nélkül a fele sem jött volna össze. Szóval én úgy látom, inkább erősítenek minket ezek a szolgáltatások.

 

SzI: – A saját blogjaitokat illetően mik a további tervek? Esetleg tervezitek újabb blogok indítását vagy a meglévő három teljesen kitölti az idődet?

 

MCs: – A meglévő blogok gondozásához is érdemes lenne lassan még egyet legyártani belőlem, biztosan nem tervezem új blog indítását. Az Appleblog, az Egy nap a városban és az Attraktor blog erősítése viszont folyamatosan napirenden van, a következő időszak minden negyedévére jut majd egy nagyobb fejlesztés. De többet egyelőre nem szeretnék elárulni.

 

SzI: – Az írást komolyan vevő írók sokat olvasnak. Gondolom egy profi blogger zsúfolt napjába is belefér egy kis blogolvasás. Neked melyek a kedvenc blogjaid, mit nézel, olvasol szívesen?

 

MCs: – Főleg külföldi blogokat olvasok, de amikor tehetem, ránézek a Bűvös szakácsra és a Malackarajra és szeretem az Urbanistát, meg a Plastikot is.

 

 

A fenti interjú rövidített, szerkesztett változata a HVG.hu-n jelent meg először, az IT | Tudomány rovatban.